A SZATURNUSZ GYŰRŰIBEN - Magyar Béla kiállítása
A Szaturnusz gyűrűiben
Történések a gyűrűk, szabályos, egyhangú rendszerében.
A Szaturnusz gyűrűi messziről szép szabályos, látványos geometriai ábrák, de ahogy közelebb kerülünk a Szaturnusz gyűrűihez, a képben kisebb-nagyobb hibák jelennek meg. Szabálytalanságok, csomók, hullámok, alaktalan alakzatok. Közelítve minden szétesik, a részletes kép átírja az eredeti történetet.
Átalakulások. Metamorfózis. Valahonnan valahová eljutni. Mindegy mi a kiindulás, az alkotás folyamata a lényeg, a természet képei csak nyersanyagok, olyanok mint a papír, a vászon, a festék.
A kezdeti motívum, téma egyáltalán nem köszön vissza, az csak inspiráció, a szín, a formák elindítanak egy gondolatmenetet, ami valahová eljut. A folyamat, az alkotás részben tudatos, részben az alkotás közbeni formák, színek, hangulatok alakítják tovább a művet, váltogatva a tudatos és a rácsodálkozós periódusokat.
Van, hogy tudom hova akarok eljutni, és ehhez keresek megfelelő kiindulást, és a kiindulást jelentő képben, ami legtöbbször egy fotóm, már azt keresem, hogy az elvisz-e az általam elképzelt irányba.
Van, hogy közelítek, és megint közelítek, és megint közelítek, és megint, és az eredeti kép, motívum elveszti az információtartalmát, és egészen más, új információval töltti meg saját magát, általam.
Az Építész a Covid lezárás idején éppen hazafelé sétált gyalog Zuglóból, a nyomdából a Hősök terén át, amikor a délutáni napsütésben hirtelen kizuhant az univerzumba, és a Szaturnusz gyűrűi közt találta magát. Elcsodálkozott, hogy az milyen színpompás közelről. Valahogy a Hősök tere színeit látta visszaköszönni, amit furcsált kicsit. Narancs, vörös, meg zöldek.
