HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA

A MAI NAPIG NAGYON SZERETEM.
"Az igazság olyan takaró, ami alól kilóg az ember lába; az ember hiába rángatja, valamije mindig kilóg alóla, akárhogy cibálja, valamije mindig fázni fog. Attól fogva, hogy először felsírunk, egész addig, míg utolsót sóhajtunk, nem takarja semmi se az arcunk, mikor reszketve, bömbölve, nyüszítve sírunk."
Számomra egy külön nagy élmény, hogy amikor a Kis szemtanú ment a mozikban és először megnéztem, valahogy ugyanúgy "libabőrt" váltott ki nálam, mint a Holt költők. Teljes mássága ellenére (kor, történet, stb.) megmagyarázhatatlan hasonlóságot éreztem a két film között, mígnem - egy jóval későbbi napon - rájöttem, hogy mindkettőt Peter Weir rendezte. (Nagyon sokáig nem figyeltem a rendezőkre...)
Valamikor most tavasszal néztem újra a Holt költők társaságát, sok-sok év után.Könyvben is, filmben is ritka, amikor ugyanaz a mű nemhogy kevésbé, de fokozottabban hát rám több évtized után. Ilyen film számomra a Holt költők és a rendező említett másik filmje is. Azt hiszem, újra elkezdem nézni Peter Weir filmjeit. Az összeset.)

Sánta Balázs / fotográfus